Klinikai szakpszichológusok szerepe a törést szenvedett betegek traumatológiai ellátásában

Munkacsoport vezetők: Havasi Marianna, Török Dominika

Elérhetőség: SZMCAD.B.JPTE@pte.hu, torok.dominika@pte.hu

Az ortogeriátria és a traumatológia kapcsolatának a vizsgálata különösen releváns az idős betegek körében, akiknél gyakoriak a csonttörések, és az állapotuk komplex ellátást igényel. Az ortogeriátria interdiszciplináris területe lehetőséget nyújt a klinikai szakpszichológusoknak, hogy aktívan hozzájáruljanak az idős betegek fizikai és pszichés jóllétének javításához, valamint elősegítsék a sérülések utáni életminőség helyreállítását.

Az idős páciensek körében gyakoriak a szorongásos zavarok, a depresszió és a kognitív hanyatlás különböző formái, amelyek jelentős mértékben befolyásolhatják a rehabilitációs folyamat hatékonyságát és kimenetelét. A kognitív képességek, például a memória, a figyelem és a problémamegoldás meghatározzák, hogy a beteg mennyire képes megérteni és végrehajtani a rehabilitációs feladatokat. Kognitív zavarok (pl. demencia, delírium) esetén az együttműködés csökkenhet, ami lassíthatja a gyógyulást.

A baleseti sérülés és annak mobilitásbeli következményei, valamint a kórházi bent tartózkodás további pszichés terheket róhat a szóban forgó betegcsoportra, fokozva stresszel összefüggő pszichés zavarok előfordulási valószínűségét.

Ezeknek a pszichológiai, illetve neuropszichológiai tényezőknek az időben történő felismerése kiemelt jelentőségű az optimális ellátás biztosítása érdekében. Kezelésük pedig (pl. pszichoterápiával, pszichoedukációval vagy gyógyszeres terápiával) jelentősen javíthatja a betegek rehabilitációs eredményeit és életminőségét.

A pszichológusok közreműködése a csípőtáji törést követő első napoktól kezdődően elősegítheti a páciensek lelki stabilitásának helyreállítását, a félelmek és a fájdalommal kapcsolatos szorongás csökkentését, valamint az érzelmi és kognitív rugalmasság erősítését.

A szakpszichológusok támogató tevékenysége az alábbi területekre összpontosulhat:

  1. Prevenciós programok: Delírium-, elesés-, osteoporózis-prevenció
  2. Pszichodiagnosztika. Intézményünkben hangsúlyt helyezünk a páciensek neuropszichológiai felmérésére, valamint a pszichológiai és pszichiátriai problémák feltárására, hogy célzott és adekvát terápiás beavatkozásokat biztosíthassunk számukra.
  3. Krízisintervenció: Az akut trauma pszichológiai következményeinek enyhítése, beleértve a hirtelen mobilitásvesztésből és a hosszas ágyhoz kötöttségből fakadó stressz kezelését.
  4. Pszichoedukáció: Az érintett betegek és hozzátartozóik tájékoztatása a rehabilitáció pszichológiai aspektusairól, amely segíti a betegségtudat és a kezelés elfogadását.
  5. Motivációs támogatás: Az idősebb korosztályban gyakori alacsony motiváció leküzdése érdekében személyre szabott pszichológiai módszerekkel történő segítségnyújtás a rehabilitáció iránti elköteleződés növelése érdekében.
  6. Pszichoterápia – szorongás és depresszió csökkentésére irányuló egyéni és csoportos PT
  7. Kutatás: Lehetséges irányok:
    1. Pszichológiai állapotok hatása a rehabilitációra
    2. Kognitív funkciók szerepe és változása
    3. Delírium és pszichológiai tényezők kapcsolata
    4. Pszichológiai intervenciók hatékonysága

Mindezen pszichológiai intervenciók– nagymértékben javíthatják a betegek fizikai aktivitásba való visszatérését.

Intézményi szinten a pszichológusok szoros együttműködése a traumatológiai és ortogeriátriai szakemberekkel segíti a személyre szabott, holisztikus betegellátást, amely egyaránt fókuszál a testi és lelki gyógyulás előmozdítására.